A pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei

Az orvosi élettan tankönyve | Digitális Tankönyvtár

Perifériás keringés Anatómiai ismeretek áttekintése A véredények elágazódó, tágulékony disztenzibilis csövek, folyamatosan változó dimenziókkal, nagy- és kisvérkörré szerveződve. A kamrákból kivezető erek a verőerek artériákmelyek a szövetekhez, ill. A bal kamrából indul az aorta, a jobb kamrából pedig a truncus pulmonalis, amely jobb és bal arteria pulmonalisra oszlik. A nagyartériák sorozatos oszlások után egyre kisebb átmérőjű artériákban folytatódnak, majd arteriolák osztják szét a vért a kapilláris hálózatba.

A prekapilláris arteriolák, a kapillárisok és a posztkapilláris venulák alkotják a mikrocirkulációs rendszert, amelyből a vért az egyre nagyobb átmérőjű vénák gyűjtőerek szállítják vissza a pitvarokba.

Stresszkezelés Szívelégtelenség vizsgálata A szívműködés vizsgálatához a kardiológus szakorvos részletesen felveszi a kórtörténetet, kikérdezi a tüneteket és fizikai vizsgálatot végez. Az orvos egy ilyen vizsgálat során olyan kockázati tényezők jelenlétét keresi, mint például a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség vagy a cukorbetegség. Sztetoszkóp segítségével a kardiológus meghallgatja a tüdőt és vértolulás jeleit keresi.

Falszerkezetük alapján az artériákat elasztikus, ill. Az érfal belső rétegét endothelium borítja. Az endothelsejtek egymással szorosan kapcsolódnak, rajtuk keresztül anyagkicserélődés nem történik. A funkció szempontjából nagy jelentőségűek az elasztikus rostok, melyek az érfal rugalmasságát biztosítják. Legnagyobb arányban a nagyerekben találhatóak, ezért soroljuk az aortát, a truncus pulmonalist és a belőle eredő a.

Ide tartozik még a truncus brachiocephalicus, az a. A körkörös lefutású simaizomréteg az érlumen szabályozásában játszik aktív szerepet. A disztálisabb artériák muszkuláris típusúak. Az átmérőhöz képest legnagyobb vastagságú simaizomréteggel az arteriolák rendelkeznek.

Az endothelsejtek kapcsolata lehet continuus, vagy discontinuus, köztük átmenetet jelentenek a fenesztrált kapillárisok. A kapillárisfal simaizomsejteket nem tartalmaz, így a kapillárisok aktív lumenváltoztatásra nem képesek. A vénák fala sok rugalmas elemet tartalmaz, emiatt a vénák rendkívül tágulékonyak. A vénák fala is tartalmaz simaizomsejteket, ami az aktív lumenváltoztatás lehetőségét biztosítja.

A közepes méretű vénákban, főleg az alsó végtagokon, vénabillentyűket találunk, melyek elősegítik a vér szív felé történő áramlását a gravitáció ellenében azáltal, hogy gátolják a visszafolyást. A perifériás keringés általános jellemzése, hemodinamika Összkeresztmetszet Az erek összkeresztmetszete az artériák területén a legkisebb, az elágazódások ellenére változatlan, egészen az arteriolákig.

Az arteriolák területén az oszlások során az összkeresztmetszet nő, míg a legnagyobb értéket a kapillárisok területén észlejük. A vénák összkeresztmetszete fokozatosan csökken, de még a nagyvénák területén is némileg meghaladja az artériás értékeket.

A véráramlás sebessége az erek összkeresztmetszetével fordított arányban változik. Az artériák területén a szívciklussal szinkron változik a a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei, majd ez a jelenség a az arteriolák területén megszűnik.

A tömegmegmaradás értelmében a szűkebb csőszakaszon időegység alatt ugyanannyi folyadék áramlik keresztül, mint a tágabb részen. Az áramlási sebesség fordítottan arányos a csőkeresztmetszettel. Az összefüggés alapjaiban érvényes az érrendszerre is. Ahogy az elágazódások miatt nő az összkeresztmetszet, az áramlási sebesség csökken, a nagyerekben pedig ismét jelentősen fokozódik. A kapillárisok területén a legkisebb az áramlási sebesség, ami nyilvánvalóan előnyös a kapillárisfalon keresztül lezajló anyagkicserélődés szempontjából.

Az áramlás intenzitását befolyásoló tényezők Hosszú, szűk csövek esetében az áramlás intenzitása, a folyadék viszkozitása és a cső sugara közötti összefüggést a Hagen-Poiseuille törvény írja le: 3. A nyomás-áramlás összefüggést merev falú, illetve tágulékony csőrendszerben az alábbi ábra mutatja: 3. Az erekben egy kritikusan alacsony nyomás mellett megszűnik az áramlás, annak ellenére, hogy a nyomás nem 0. Az érfal összeesik, az áramlás megszűnik kritikus záródási nyomás.

A csőhosszat kétszeresére emelve az időegység alatt átáramló folyadék térfogata felére csökken. Az eredetivel megegyező csőhossz mellett, de duplájára növelve a cső sugarát, az áramlási intenzitás szorosára fokozódik. A viszkozitás kétszeresére való növelése - az eredeti viszonyok egyéb paramétereinek megtartása mellett - felére csökkenti az áramlási intenzitást.

Az eddig ismertetett törvényszerűségek merev falú csövekben lezajló, stacioner időben nem változólamináris áramlás mellett érvényesek, ún. A lamináris áramlás végtelenül vékony rétegek egymástól független sebességgel történő elmozdulását jelenti, melyet meghatározott sebességprofil jellemez.

A sebesség legnagyobb a lumen középső részén axiális áramlása szélek felé egyre csökken. A vörösvértestek a tengelyben, a fehérvérsejtek pedig a perifériás részeken áramlanak.

Turbulens örvénylő áramlás esetén a sebességprofil kaotikus. Egy kritikus sebesség felett az áramlás turbulenssé válik. Hasonló szituáció alakulhat ki pl. A turbulens áramlás hangjelenséget kelt. A vér viszkozitásának változása is okozhatja a lamináris áramlás turbulenssé válását, ugyanis a turbulencia valószínűsége a viszkozitással fordítottan arányos.

Anémiában, felgyorsult keringés mellett az aorta szájadék felett hallgatózva organikus eltérés vitium nélkül is hallhatunk szisztolés zörejt. A vér viszkozitását döntő módon a hematokrit befolyásolja.

a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei

A turbulens áramlás azért előnytelen, mert ugyanolyan mértékű áramlás fenntartása nagyobb nyomás mellett lehetséges. A vérkeringéssel szembeni ellenállás Az ellenállást az érátmérő és a vér trombózis hipertónia szabja meg.

Az ér sugara negyedik hatványon szerepel, ami mutatja, hogy az átmérő változtatásának lehetősége az ellenállás változtatásának nagyon hatékony módját biztosítja a szervezetben. Az egymást követő érszakaszok egymással sorosan, az azonos típusú erek pedig egymással párhuzamosan kapcsoltak, de ez vonatkozik a különböző szervek érhálózatára is. A sorba kapcsolt ellenállások az áramlási intenzitás szempontjából az alábbi módon viselkednek: a teljes ellenállás Rt a részellenállások összegéből adódik.

Az egyes elemek konduktanciája individuálisan, egymást kiegészítve változhat anélkül, hogy a teljes ellenállásban változás következne be.

a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei

Ennek a ténynek a keringő vérmennyiség megoszlásában és újraelosztódásában a vérkeringés redistribúciójában van jelentősége. A keringési perctérfogat nyugalomban 5,0 - 5,5 l. Az érpálya össztérfogata ezt sokszorosan felülmúlja.

Pulmonális artériás hipertónia

Az ellentmondást az oldja fel, hogy az egyes szervek vérátáramlása a szükséglethez igazodik. Egy adott szervben nem a teljes kapilláris rendszer perfundált minden időpillanatban, hanem a keringésben résztvevő, nyitott kapillárisok száma a szövetek anyagcsereigényének megfelelően változik. A keringő vérmennyiség redistributiója, újraelosztódása következik be, pl. Izommunkában a perctérfogat is fokozódik, tehát a koronária átáramlás is nő.

Sem a koronáriák, sem az agyi erek nem vesznek részt a keringési reflexek aktiválódásával járó válaszreakciókban. Az egyes érszakaszok jellegzetességei Az artériás rendszer sajátságai A pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei szívből kiinduló nagyerek aorta, tüdőartériák legjellemzőbb sajátsága a tágulékonyság, amely a falukban található rugalmas elemek jelenlétéből következik.

Az elasztikus rugalmas csőként viselkedő érszakaszokban a térfogat-nyomásgörbék jellegzetes lefutásúak, meredekségük a kor előrehaladtával változik, mivel a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei rugalmas elemek mennyisége csökken. A meredekség csökkenése azt eredményezi, hogy relatíve kis térfogatváltozás is nagy nyomásemelkedést okoz. A kamra szisztolé során a nagyerek kezdeti szakaszába került vérmennyiség pulzustérfogat nem távozik pillanatszerűen, mivel ezt a perifériás ellenállás megakadályozza, hanem térfogat növekedést és következményesen nyomásnövekedést okoz.

A falban lévő rugalmas elemek megfeszülnek, a szív munkája által a keringésbe juttatott energia egy része un. Ez az energia a diasztolé alatt a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei vissza a keringésbe kinetikai energia formájában, ez az energia biztosítja a diasztolé alatti folyamatos véráramlást.

A véráramlás sebessége és a pulzushullám terjedési sebessége eltérő. A véráramlás fenntartója nem a pulzushullám terjedése, hanem a perfúziós nyomás!

A pulzushullámok vizsgálatának fontos diagnosztikai jelentősége van. A csontos alap felett futó arteria radialis pulzushullámai tapintással palpatióval vizsgálhatók.

Szívelégtelenség 3 oka, 4 tünete, 4 kezelési módja [teljes útmutató]

Az alábbi pulzussajátságok pulzuskvalitások állapíthatók meg: A pulzussorozat jellemzői Frekvencia: normál érték: kb. A falukban található simaizomsejtek körkörös rétegekbe szerveződnek. A vaszkuláris simaizomsejtek a viszcerális simaizomsejtek közé tartoznak. Jellemzőjük a spontán aktivitásra való képesség. A spontán aktivitás alapját az un.

Amikor a depolarizáció eléri a feszültségfüggő, L-típusú lassú kalciumcsatornák aktiválódásához szükséges küszöbértéket, akciós potenciál generálódik.

Akciós potenciál sorozatok alakulnak ki, amik az izomzat tartós összehúzódását, tónusát váltják ki. Az értónus ezen a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei nevezzük bazális tónusnak. A simaizomsejtek feszítése depolarizációt, akciós potenciál sorozatokat és tartós összehúzódást eredményez Bayliss effektus. A szimpatikus aktivitás nyugalmi vazokonstriktor tónust eredményez, amely keringést szabályozó reflexek aktiválódása során fokozódhat vagy csökkenhet.

A vázizomzat ereiben szimpatikus kolinerg beidegzés is érvényesül. Egyes érterületeken paraszimpatikus kolinerg beidegzés van pia mater erei, corpus cavernosumhoz vezető erek. Az acetilkolin az endothelium által közvetített módon vazodilatációt vált ki.

A mikrocirkulációs rendszer sajátságai A mikrocirkulációs rendszer a legkisebb átmérőjű prekapilláris ereket, az ún. Az arteriovenózus kapillárisok simaizomzattal rendelkező kezdeti szakaszai a metarteriolák.

Belőlük erednek a valódi kapillárisok, a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei eredését prekapilláris szfinkterek veszik körül.

Szívelégtelenség tünetei és kezelése

Humorális vazokonstriktorok felszabadulása, ill. A vér ilyenkor az arteriovenózus kapillárisokon áramlik keresztül, a valódi kapillárisok kizáródnak a perfúzióból, a vérkeringés az adott szövet nyugalmi szükségleteit tudja kielégíteni. Vazodilatátor hatású humorális tényezők ill. A mikrocirkulációs rendszer kapillárisai fontos szerepet töltenek be a vér és a szövetek közötti anyagtranszportban.

Itt történik a nyiroknak nevezett ultrafiltrátum képződése és visszaszívódása. A nyirok extravazális része az interstíciális folyadék, a nyirokerek által elszállított része pedig olyan testfolyadék, amely a szervezet védekező mechanizmusaiban is szerepet játszó sejtes elemeket is tartalmaz.

Pulmonális hipertónia: magas vérnyomás a tüdőerekben

A nyirokképződést és —felszívódást az ún. Starling erők szabályozzák. Az effektív hidrosztatikai nyomás a kapillárison belüli pc és az intersticiumban mérhető hidrosztatikai nyomás pi különbsége, az intersticium irányába történő vízmozgást előidéző hajtóerő. Az effektív kolloidozmotikus nyomás a vérplazma πc és az intersticium kolloidozmotikus nyomása πi közötti különbségből származó, a vérplazmába irányuló vízmozgást előidéző hajtóerő.

A folyadéktranszport irányát az eltérő irányba ható hajtóerők aránya szabja meg. Ha a két tendencia egymást kiegyenlíti, nettó folyadékmozgás nem jön létre, ha a hidrosztatikai nyomásgradiens nagyobb, mint az ozmotikus gradiens, a folyadéktranszport kifelé irányul filtrációha az ozmotikus gradiens nagyobb, mint a hidrosztatikai nyomásgradiens, folyadék lép be az érpályába reabszorpció.

Az áramlás álló testhelyzetben a gravitációs erő ellenében történik, ezért a megfelelő mértékű vénás beáramlást kiegészítő mechanizmusok vénabillentyűk, izompumpa, respirációs pumpa segítik. A vénák fala rendkívül tágulékony, relatíve nagy vértérfogatot tudnak befogadni anélkül, hogy bennük jelentős nyomásnövekedés lépne fel.

Molnár Dóra, kardiológus A kis vérkörben megnövekedett vérnyomást nevezzük pulmonális hipertóniának. A kóros értékre szívultrahang-vizsgálat mérési eredményei alapján lehet következtetni. Pontos mérésre speciális szívkatéterezéssel van mód, de erre ritkán van szükség. Élettani háttér: a keringésről Az emberi keringés kis- és nagyvérkörből áll.

Tágulékonyságuk miatt jelentős vértároló kapacitással rendelkeznek, emiatt nevezik a vénákat kapacitásereknek. A különbség a perctérfogatot növeli.

Ennek az átrendeződésnek nagy jelentősége van a megterhelésekhez pl. A jobb pitvarban mérhető vénás nyomás értékét tekintjük centrális vénás nyomásnak. Az aortanyomás és a centrális vénás nyomás közti gradiens a vérkeringés hajtóereje a nagyvérkörben, emiatt nagy jelentősége van a centrális vénás nyomás változásának. Fiziológiás körülmények között a centrális vénás nyomás megegyezik az atmoszférás nyomással, relatív skálán 0.

Álló testhelyzetben a jobb pitvar szintjét tekintve viszonyítási alapnak a szívtől disztálisabban fekvő területeken a vénás nyomás lefelé haladva egyre nagyobb, proximális irányba haladva viszont a relatív skálán negatív értéket vesz fel vagyis a légköri nyomásnál kisebb. Ezzel magas vérnyomás kezelés gyógyszerekkel a nyakon futó v. Az alsó végtagi vénás nyomás értékei magyarázzák kakukkfű magas vérnyomás esetén boka körül kialakuló ödémát tartós egy helyben álldogálás során.

A gravitációs hatások az artériás vérnyomást is befolyásolják. Adott szintet figyelembe a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei az artériás nyomásérték mindig meghaladja a vénás nyomás értékét.

Fekvő testhelyzetben az alsó végtagi vénás pangás megszűnik, a vérraktárak mennyisége csökken, a szív telődése fokozódik. Az alsó végtagi nagy vénákban vénabillentyűk akadályozzák meg a visszaáramlást.

A mellűri nyomás légzéssel szinkron változásai ugyancsak befolyásolják a centrális vénás nyomást, következményesen a szív vénás telődését. Belégzés alatt a mellűri nyomás a légzésszünetben mérhető -2 — -4 Hgmm értékről -6 — -8 Hgmm-re csökken, ami elősegíti a vér szív felé történő áramlását.

A jelenséget respiratórikus pumpának is szokás nevezni. A vénás visszaáramlás másik segítője az izompumpa.

a pulmonalis keringés magas vérnyomásának következményei

Ez azt jelenti, hogy a végtagok vázizomzatával párhuzamosan futó vénákra a vázizmok ritmikus kontrakciója-elernyedése pumpáló hatású, elősegíti a vér szív felé történő visszaáramlását, ezáltal csökkenti az adott vénákban a nyomást.

További a témáról